HÚSVÉT, VAGY PÉSZAH?: Jim Stanley

A keresztényeknek a Húsvétot, vagy a Pészahot kellene ünnepelniük? Számít egyáltalán?

Ebben a szövegben engedni fogom, hogy a történelem, és a Biblia válaszolja meg ezeket a kérdéseket. Ha egyszer megkaptátok az összes információt, akkor eldönthetitek magatok. Hogyha az Út követője vagy, és a Könyv tanítványa, akkor tudnod, és érdekelni kellene. Végül is, ez nem arról szól, mi hogyan érzünk, vagy mi mit akarunk, hanem arról, ahogyan a Teremtő érez, és ami az Ő vágya, és mi ez után megyünk: követjük az Ő szívét az ügyben.

Nem mi vagyunk az elsők, akik feltették ezt a kérdést. Messze nem. Ez egy olyan dolog, amit már 2000 éve vitatnak.

Az első feljegyzett alkalom, amikor nem fel lett téve a kérdés, hanem amire szavaztak, az még kr.u. 325-ben volt, a Niceai Zsinaton, amikor a Római Uralkodó Konstantin összehívta. Eljutunk majd oda is.

Először is, fontos megértenünk, hogy a Pészah, és a Húsvét, azok homlokegyenest ellentétesek egymással. A Pészah Izrael Istene által lett bevezetve mindazok számára, akiket az Ő gyermekének hívhatnak, míg a Húsvét ember által lett kitalálva kényelem miatt, ahogyan azt majd nemsokára láthatjuk. Kétlem, hogy lenne bárki, aki kételkedne a tényben, hogy a Biblia Istene egy nagyon részlet-orientált, rendkívül válogatós Lény. Minden csekélysége, és darabkája az Ő Igéjének fontos volt, és nagyon nagy ügyet csinált belőle, hogy az Ő emberei az Ő módján csináljanak dolgokat, és ne a sajátjukon. A Tóra nagyon tisztán állította, hogy ne adjanak hozzá, vagy vegyenek el semmit az Ő szent Igéjéből, (5 Móz. 12) és hogy megalkudni azt jelenti, hogy az a valaki ki lesz köpve az ő szájából (Jelenések 3:16). Ő egyszerűen nem tudja eltűrni az engedetlenséget, és a megalkuvást. Sajnálatos módon nekünk, embereknek doktorátusunk van mind a kettőben. Az Ősi Izrael híres volt arról, hogy fogságba vonul, mert elhagyta, és veszélyeztette az Ő szent Törvényét, és a mai hívők sem jobbak. Szóval mielőtt beleugranánk oda, ahol minden elromlott, menjünk vissza a legelejére, és nézzük meg, hogy egyszerűen milyen fontos is volt a Pészah mind Yahvénak, és maguknak a tanítványoknak is.

AZ EREDETI TERV

1 Mózes 1:14

„És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.”

Ez egy kritikus vers, és egy olyan, ami nagyon sokat mondó, hogyha tudod hova kell nézni. Az eredeti angolban a szó „seasons”, vagyis évszakok, nem a tavasz, nyár, ősz, tél évszakokat jelölik. A Héberben a szó a „moedim”, ami a szó a „kijelölt ünnepnapok, ami megszabott időkre van kiszabva. De lehet akár gyülekezetnek, vagy összehívásnak is fordítani, mivel ez volt elrendelve az Ő szent ünnepnapjain. A bibliai írónak, egy „season” vagyis időszak az, ami az Úr kijelölt ünnepnapjai körül forgott. Mint ahogy azt mondanánk, hogy most kosárlabda szezon van, vagy vadász szezon, pontosan ez az amit a Héberben jelent. Ez a Pészah szezon, a Sukkot időszaka, stb…”

Az indok, amiért ez fontos az, mert azt mutatja, hogy az ünnepnapok, és kijelölt napjai Jahvénak azok meg lettek adva a Kertben, jóval előbb, mielőtt az ember valaha arra gondolt volna, hogy vegyen gyümölcsöt a tiltott fáról. Ez volt az Ő eredeti szándéka, hogy az Ő embereinek legyenek előre meghatározott, kijelölt időszakaik.

A PÉSZACH AZ NEM ZSIDÓ

2 Mózes 12:11

„Így egyétek meg: legyen a derekatok felövezve, sarutok a lábatokon, bototok a kezetekben, és sietve egyétek: az ÚR páskája ez.”

Sokan azt hiszik, hogy a Pészah az zsidó, és a Húsvét az Keresztény. Sajnálatos módon, nem ezt mondja a Biblia. Isten nagyon tisztává tette, hogy senkinek sincs megengedve, hogy birtokolja az Ő Ünnepnapjait. Ezek az Ő ünnepei; mi csak meg vagyunk hívva rájuk.

Ezért mondja azt, hogy „Ez az Úr Pészahja.”

Az egyetlen ok arra, hogy annyi ember azt hiszi ez egy Zsidó ünnep, az, hogy nagyjából a Zsidó emberek azok, akik ezt ünneplik. Ha a Kínaiak ünnepelnék ezt, akkor a világ azt mondaná, hogy ez egy Kínai ünnep.

MIT TETTEK A TANÍTVÁNYOK?

Lukács 22:19

„És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: "Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre."

Az Izraeliták már 1200 éve ünneplik a Pészahot, Egyiptom elhagyásának az emlékeként. A „haggadah” (a történet) minden évben ugyan az volt. De amikor Rabbi Yeshua felállt, és azt az állítását tette, akkor minden fej megzavarodott, ahogyan Ő egyszerűen teljesen megváltoztatta az ünnepnap jelentését. Azt mondta nekik, hogy ne csak megemlékezzenek arról, ahogyan az őseik elhagyták Egyiptomot, hanem hogy emlékezzenek meg róla is az ünnepen. Nem tudták volna teljesen megérteni ennek a vezetésnek a vonzását teljesen, csak egészen az utánig, hogy Ő meghalt, és láthatták, hogy Ő volt igazából a Pészah Bárány, aki odaadta az életét, hogy fizessen az elsőszülött Ádámnak a bűneiért, ami viszont megfordította az átkot. De a lényeg ugyan az marad. Yeshua mondta, „CSINÁLJÁTOK EZT.” És mi volt „ez”? Pészah.

1 Korinthusi 5:8

„Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, se a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával.”

Nem tudsz érthetőbb lenni ezen kívül. Pál apostol mondja az ő frissen megtértjeinek, volt Pogányoknak, és Korintusban, hozzátenném, hogy tartsák meg a Pészah ünnepét. Kivéve ahelyett, hogy mindenki arra használja ezt, mint kifogást hogy berúgjon, amit sok más Zsidó tett, a Messiási közösségnek meg kellene tartania őszintén, és igazságban.

Apostolok cselekedetei 18:20-21

„Amikor arra kérték, hogy hosszabb ideig maradjon náluk, nem volt rá hajlandó, hanem búcsút vett tőlük, és ezt mondta: "Ismét visszatérek hozzátok, ha az Isten úgy akarja." Aztán elhajózott Efezusból.”

Apostolok cselekedetei 20:16

„Pál ugyanis már előzőleg úgy döntött, hogy Efezus mellett csak elhajózik, hogy ne kelljen időt töltenie Ázsiában. Sietett, hogy lehetőleg pünkösd napjára Jeruzsálembe érkezzen. „

Ismét, ezek az idézetek mutatják Pál buzgóságát, és elszántságát az ünnepnapokkal kapcsolatban. Ezek Yahve által lettek elrendelve, Yeshua által megtartva, és utasítva, és az ő tanítványai folytatták azt, hogy ne csak ők tartsák meg, de tanították mind a Pogány, és Zsidó közösségeknek, hogy tartsák meg helyesen.

166 ÉVIG FOLYAMATOSAN

Vannak feljegyzéseink több mint 150 évvel a Messiás halála után, amelyek elmondják nekünk, hogy az egész Kereszténység ünnepelte az ünnepnapokat pont úgy, ahogyan az eredeti tanítványok tették Magával Yeshuával. Vegyél egy pillantást az alábbi idézetre az Efézusi Polikratésztól, a Messiási Gyülekezet kilencedik püspökétől, az Apcseli Jakab óta:

„Betartjuk az eredeti napot, anélkül hogy hozzáadnánk, vagy  elvennénk belőle… Mindenki közülük (a tanítványok) megtartották a tizennegyedik napját a Pészahnak, az evangélium szerint, tiszteletben nem eltérve, hanem a hit szabálya szerint követve.”

Hölgyeim, és Uraim, ez egy nagyszabású idézet.

Ez elmondja nekünk, hogy történt valamiféle hitszakadás, ahol néhány korai hívő elkezdett eltérni az írások, és az első tanítványok nyomvonalától.

A „tizennegyedik napja a Pészahnak”, amire ő utal az a tizennegyedik napja az első holdnak a bibliai naptárban, amit Nisannak hívnak. A Tóra szerint (3 Mózes 23), Isten parancsolta, hogy a Pészahi bárány legyen leölve a Nisan tizennegyedik napjának estéjén. Polikratész egyértelműen egy meghatározó, hiteles döntést hozott az egész korai egyháznak, hogy folytassák a Yeshua rabbi lábnyomainak a követését, és az első tanítványokét azáltal, hogy követik a Szentírási parancsolatokat, ami a Pészah ünneplésére vonatkozik.

AMIKOR A PÉSZAH KI LETT SZAVAZVA A SZIGETRŐL

Ahogy több, és több Pogány kezdett jönni az eklézsiába, csoportok kezdtek külön válni, amivel gyakorlatilag minden gyülekezet  Keleten, akik követték az utat, amit a tanítványok is tettek, és a Keresztények Nyugaton, Rómában, akik főleg Pogányokból álltak, elkezdtek elhúzódni az ő Héber gyökereiktől.

Ezek a Római Keresztények a pogányságból jöttek ki, és nem tudták a különbséget a „gyere ide”, és a „támadd meg” között (sic 'em!). Fogalmuk sem volt arról, hogy milyen fontosak voltak a szabályok vagy, hogy hogyan kövessék ezt az új Istent, amit éppen csak elfogadtak. Ennek tetejében sokan áttértek a Kereszténységre, mert a Császár azt mondta nekik, hogy KÖTELEZŐ megtenniük, vagy különben.... Aközött, ahogyan a volt Pogányok tettek dolgokat, és ahogyan a hívők Keleten azt gyakoroltak, a természetes szétválasztódásnak el kellett jönnie – és el is jött.

Amellett, hogy kiszavazták a Pészahot, és ÁTRAKTÁK vasárnapra, kr.u. 325.-ben, a Niceai gyűlésen, a Római Császár lezárta a Pészah, vagy Húsvétnak ezt a kérdését egyszer, és mindenkorra, amikor kijelentette a következőt:

„Amikor a kérdés a Húsvét szent ünnepére vonatkozólag feljött, ez általánosan elgondolt volt, hogy ez kényelmesebb lenne, ha mindenki egy napon tartaná az ünnepet… Ki lett jelentve, hogy különösen méltatlan lenne ennek, minden ünnep legszentebbikének, hogy kövesse a Zsidók szokását (számítás szerint), akik beszennyezték a kezeiket a legfélelmetesebb bűnökkel, és akiknek az elméjük el volt vakulva… Elutasítva a szokásukat (Ami magától Yeshuától jött), továbbítani fogjuk a leszármazottainknak a törvényes módját a Húsvét ünneplésének… Azt gondoltuk, hogy nem kellene semmiben közösködnünk a Zsidókkal, mivel a Megváltó egy másik utat mutatott nekünk… Minden testvér a Keleten akik korábban a Zsidókkal ünnepelték a Pészahot,mostantól akkor tartják majd, mint a Rómaiak. ” (a zárójeles beillesztést én tettem (az eredeti angol szerző))

Azta!

Hogyha eddig nem volt rá alkalmad, hogy felemeld az álladat a padlóról, akkor itt van rá az alkalom. Az antiszemita Konstantin Császár adott nekünk egy falatot. Egy tollhúzással a következő történelmi állításokat adta nekünk:

1. - Volt egy vita arról, hogy melyik napon tartsák az ünnepet.
2. - A döntése kényelmen alapult. Úgy hangzik, mint amit egy politikus mondana…
3. - Nem akarták ugyan azon a napon tartani, mint a Zsidók, mert Konstantin elméjében a zsidók ölték meg Yeshuát. Felteszem valahogyan elfelejtette, hogy ez az ő bűne is volt, hogy a keresztre küldte.
4. - Eldöntötte, hogy elutasítja az „ő szokásukat”, úgy, hogy fogalma sem volt arról, hogy ez a „szokás” egy parancs volt nem csak a Bibliából, hanem egyenesen Magának a Messiásnak a szájából. „Tedd ezt…”
5. - Azt mondja, hogy nem kéne semmiben közösködniük a Zsidókkal. Ez az állítás mutatja önmagában az ő antiszemita gondolkodásmódját, és mennyire arra hajlott, hogy egy teljesen különböző vallást teremtsen, ami semmiben sem hasonlított a tanítványok korai egyházára.
6. - Az utolsó állítása elmondja nekünk hogy minden testvér a Keleten, pont, mint Polikratész mondta, a Biblia szerint tartotta.
7. - És nem utolsó sorban, egy pogány Római Császár, aki úgy tett, mint aki áttért a Kereszténységre, volt most a jól megalapozott Messiási Egyház mögött. Nem lenne többet egy központi vezető Jeruzsálemben, mint ahogyan volt Jakab, vagy Polikratész idejében. Innentől kezdve Róma volt a vezető, és ez hamarosan egy nagy üzletté vált volna.

​

ISTÁR

Hogyha minden fenti dolog nem lenne elég rossz, van néhány forrás, amik azt mondják, hogy a Húsvét valójában a Kelet termékenység istennője volt, és a tényleges Istár a Bibliából, aminek a bálványimádásába az Izraeliták folyamatosan estek. Feltételezik, hogy a római pogányok már ünnepelték Istár Vasárnapját a első Vasárnapján a tavaszi napéjegyenlőségnek Tavasszal. Ez könnyen hihető több okból is. Először is, mivel tudjuk, hogy sok más istenük is volt, akit imádtak az év folyamán.

Másodszorra, már eleve ünnepelték a napisten születésnapját December 25.-én, aminek a saját naptáruk a tanúja, egészen kr.u. 354-től.

Harmadjára, a második legnépszerűbb istenség, gyakorlatilag minden pogány kultúrában, és néha a legfontosabb, az a termékenység női istennője. Szintén ő képviselte a napfelkeltét, és a napisten feleségének mondták. Efelől nem lehet kétség, ha Róma ünnepelte a napistent, akkor egészen biztosan szintén imádták a Kelet termékenység istennőjét.

Végül pedig, ahogyan pont most bemutattuk, Róma a megalkuvás egy helye volt. „Kényelem” és Pax Romana (Róma békéje), volt a legfontosabb akarata a napnak.

Ha Róma nagyja ahhoz volt szokva, hogy a Húsvét istennőjét imádják a Tavaszi Napéjegyenlőség utáni első Vasárnap, és a Császár már kimondta, hogy az egész Római Birodalmat Keresztényként akarta, akkor ez egyszerű logika kikövetkeztetni, hogy a Húsvétot „Kereszténnyé” tenni nem csak értelmes volt, és kényelmes, de szintén – legalábbis az ő fejében – megváltana egy pogány ünnepet. Ez, természetesen, tiltott az írásokban, ahogyan Jahve sohasem vált meg olyat, ami pogány. Embereket vált meg.

Akármi is az indok, a bizonyíték tiszta. Egyszerűen nincsen verseny… Pészah nyer a történelmi feljegyzésekben, egyértelműen. És habár nem lehet már betű szerint betartani a törvényt, mivel nincsen templom, és mivel Krisztus beteljesedett, a parancsolat hogy ezt megtiszteljük, pont ahogyan Jeshua mondta nekünk, hogy tegyük, még mindig áll. A halálát, és a feltámadását kell ünnepelnünk, „ezt” cselekedve, a Pészahot, az Őrá való megemlékezésként.

Amikor minden ki lett mondva, és meg lett téve, mindannyiunknak meg kell hoznunk a döntést, amikor az Univerzum Teremtőjéhez érkezik. Azon a módon fogjuk követni Őt, ahogyan MI akarjuk, egy Katolikus Császár rendeletén, és útján, vagy azon az úton követjük őt, ahogyan az Ő Fia mondta, azon a Módon, ahogyan a korai tanítványok tették több száz évig? Ez egy kemény váltás. Voltam ott. Mindenki azt hiszi, hogy elment az eszed. Ez nem baj.

Csak fordulj meg, és mond el nekik: „Mi nem elveszítettük az eszünket Kr.u. 325-ben, hanem épp hogy MEGTALÁLTUK azt."

Shalom!

Jim Stanley  - Fordította: Such Máté

2017 Április 3

Ha szeretnél többet megtudni a Pészahról, és a többi ünnepnapról, és hogyan kapcsolódnak az első, és második eljöveteléhez Krisztusnak, akkor bátorítlak, hogy látogasd meg a Jim Stanley Ministries YouTube csatornát, ahol tanítások naponta  vannak feltöltve. (Angolul)