ELINDULÁSRA VÁRVA

Az elmúlt napok harcai közben az összekapcsolódásokért, az egységért és a békességért a közbenjárásért imádkoztam, és egy mondat fogalmazódott meg bennem. 
Nem a tökéletességet kell most keresnünk, hanem ISTEN TÖKÉLETES AKARATÁT és eközben találunk rá a tökéletességre. 
Nem egymásban kell keresnünk a tökéletességet, hanem együtt megtalálni azt. Ehhez persze alázatra és türelemre van szükségünk. Erre törekednünk kell és ez nem jön magától. 
Ez egy álomban is kirajzolódott, amit az éjszaka bocsátott rám az Úr.

Egy nagy csoporttal készülődtünk egy úgynevezett túrakirándulásra, legalábbis ez a szó fogalmazódott meg bennem. Mindenki a maga módján hosszasan készülődött (hátizsák, kulacs vízzel, stb.), van aki még azt sem tudta igazán hova indulunk, de készülődött, mert tudta, hogy követnie kell a többieket, mert együtt kell elindulnunk. Tudtam, hogy mindenki különböző volt valamilyen mértékben a másiktól. Van, aki azt kereste, milyen cipőt vegyen fel, ami a „túrához” a legmegfelelőbb. 

A következő pillanatban egy nagy konyhában találtam magam, ahol a munka és kiadópultokon több féle étel volt kipakolva egymás mellett rendezet tömegekben. Az egyiken pogácsák, a másikon lepények (lepénykenyerek) a másikon szendvicsek voltak nagy mennyiségben. Tudtam, hogy ez az elinduláshoz való ellátmány, amit már valakik elkészítettek előre. 

A következő helyszín egy hosszú pincéhez hasonló épületrész volt. Érdekes derített fény volt mindenütt. Sokan voltunk itt is, éreztem, hogy azok is ott vannak, akik az első részben készülődtek. Tudtam, hogy több apostoli szolgáló pár is volt jelen és azok köré gyűltek az emberek, de a csoportok még nem illeszkedtek össze. Látszólag mindenki mosolygott, nagy volt a sürgés-forgás, de mégis volt valami FESZÜLTSÉG ÉS MOZDULATLANSÁG A levegőben.

Az álom alapján éreztem azt, hogy az összegyülekezésnek van az ideje, függetlenül attól, hogy nem vagyunk egyformák (van aki még azt sem tudja mi az elhívása) mégis az Isten akarata szerinti egységben kell együtt tovább haladnunk és munkálkodnunk.
A második részben pedig éreztem, hogy Isten már mindent előkészített erre.
A következőben pedig azt érthetjük meg, hogy a Testnek egybe kell kapcsolódnia, nem elég mosolyogni egymásra!
Ez az előre elkészített ellátmány viszont CSAK AZ ISTEN TERVÉBEN SZEREPLŐ ÚTHOZ VAN ELKÉSZÍTVE ÉS BIZTOSÍTVA.

Dávid is tudott győzelmeket aratni és visszaszerezni mindent 600 emberével, úgy hogy 200 időközben visszamaradt a felszerelést őrizni és el is fáradtak. De 400 emberével harcolt és győzött, pedig nem volt mindenki tökéletes közöttük, de AZ EGYSÉG EGY CÉL ÉS AZ EGYÜTT MOZDULÁS GYŐZELMET ADOTT NEKIK. Még úgy is, hogy voltak közöttük nem tökéletes emberek.

I Sámuel 30: 22, 
„Akkor néhány gonosz és elvetemült ember azok közül, akik elmentek Dáviddal, így kezdett beszélni: Mivel ezek nem jöttek velünk, ne adjunk nekik a zsákmányból, amit megmentettünk, hanem mindegyiknek csak a feleségét és a gyermekeit. Vigyék el őket és menjenek!”

De mint tudjuk Dávid békét teremtett Isten szavaival és cselekedeteivel közöttük és nem tett különbséget senki között. Különbözőségük és tökéletlenségük ellenére TUDTAK EGYÜTT HARCOLNI ÉS GYŐZNI, ALÁZATBAN ÉS ENGEDELMESSÉGBEN.

Nekünk egy országot, Magyarországot kell visszaszereznünk a sátántól és az örökségünket, családjainkat. Dávid sem volt képes ezt egyedül megtenni, csapatra volt szüksége. Nekünk is csapatba kell fejlődnünk és engednünk kell közben, hogy Krisztus békességet teremtsem közöttünk. NEM EGYMÁS ELLEN KELL HARCOLNUNK.

EZ AZ ÖSSZEKAPCSOLÓDÁSOK IDEJE, ISTEN AKARATA SZERINT! AZ EGYBEGYÜLEKEZÉSNEK, EGYÜTT IMÁDKOZÁSNAK AZ IDEJE!

Shalom! 

2016.06.27.     

Such Attila