Ne add fel!

A napokban egy álmot kaptam az Úrtól. Éreztem, hogy ezen keresztül egy felhívást kell intéznem azok felé, akiket eddig készített az Úr az utolsó idők aratására, bátorítva őket a továbbhaladásra, kitartásra.

Álmomban egy úton haladtam felfele egy emelkedőn gépkocsival, nyugodt tempóban. Furcsa volt számomra, hogy velem szemben több autó is közlekedik lefele a lejtőn. Láttam, hogy előttük csúszós az út és ide-oda sodródnak az úton. Érdekes volt, hogy előttem száraz biztonságos volt az út, nem csúszkáltam és vigyáznom kellett, hogy belém ne sodródjon valaki a szembe jövők közül, akik ezen a keskeny úton majdnem lesodródtak az árokba. Én ezen az úton haladva egy nagy városba értem, egy hatalmas modern épülethez, olyan volt, mint egy pályaudvar érkezési szárnya és fényárban úszott. Ott mások is gyülekeztek az érkezők közül és őket is egy „idegenvezető” fogadta és kezdte őket eligazítani merre menjenek a városban. Én a pályaudvarról kilépve egy parkban elkezdtem szolgálni az emberek felé. Kérdeztem az Urat, mit jelent ez és miért csak a szembe közlekedők előtt volt csúszós jeges az út.

Azt a választ kaptam, hogy sokan vannak a választottak közül, akik meghátráltak, visszafordultak azon az úton, amin az Úr elindította őket. Elfáradtak, megijedtek és a feladás szélén vannak a megpróbáltatások miatt. Ezek közül sokan bizonytalanul haladnak, sodródnak visszafele.

Tudtam, hogy imádkoznom kell értük, ezzel erősíteni, támogatni őket.

Egy igét mutatott a Szent Szellem a Zsidókhoz írt levél 10: 35-39-et.

„Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. Mert még „egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem.” De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.”  

Feleségemmel együtt imádkoztunk és közben láttam, hogy a sátán fog egy kalapácsot és koporsószögeket, amelyeket bele akar verni embereknek elkészített koporsófedelébe. Azokat támadja legjobban, akik a keskeny úton haladnak az Úr akarata szerint a városokhoz vezető kapuk felé.

Láttam azt is, hogy a sátán emberek kezébe is ad szögeket, hogy ők verjék bele azt a koporsókba, sokszor mások felhasználásával. Ezeket a sátán elvakította, hogy ne lássák, mit tesznek.

Imádkoztunk, hogy minden ilyen bűnre jöjjön leleplezés, bűnbánat, az emberre kegyelem a bűnre Isten ítélete és helyreállítás.

Mindenki hallja mit mond a Szent Szellem!

        Az Úré a dicsőség és hatalom és ez az ország örökkön örökké! Ámen!

2014. 02. 09.     Such Attila