2011-07-08-án jegyeztem le:

 

Június végén a Szent Szellem látást adott az Ég királynőjére, hosszú üzenetben, és valóban saját kijelentésből, és nem mások felismeréséből van mostmár látásom rá. Vártam, hogy akkor hogyan fog visszacsapni ez a szellem, egy darabig túl nagy volt a csend. Aztán azonban éreztük néhány dologban, hogy megnyilvánult, szinte acsarkodott ránk.

 

Amikor az Ég királynőjével harcba szálltunk, akkor kaptunk egy képet, ami valóságosan eget rengető volt, szóval megnyilvánult valóságosan.

Azt láttam meg szellemből, hogy amikor kint voltunk az eperföldön kerékpárral, és az a hatalmas vihar elkezdett tombolni, széllel és esővel, villámlással közeledett abba  nagy felhőbe, szóval az az Ég királynőjének erőssége volt, amely már ott el akart bennünket seperni, és azóta is próbál. Akkor elűztük őt, akkor az időjárást próbálta felhasználni ellenünk, azután pedig embereket próbált meg használni ellenünk, akik hagyták magukat, azokat fel is tudta használni. Felismertük és lelepleztük sok tulajdonságát kívülről is és a saját életünkben is.

Mostmár látjuk, hogy el kell kergetni és elhallgattatni, hogyha nem azonosultunk vele, akkor nincs félnivalónk, hogyha nem vagyunk vele szövetségben, akkor nem árthat.

Megismertük az Ég királynőjét, hogyan használ hivőket, hogyan nyilvánul meg keresztényeken keresztül, pásztorok által, és milyen tettekre képes.

Ezt azért kellett megismernünk, hogy ne azonosuljunk vele soha.

És ahogy akkor ott az eperföldön a fa alatt, ami elvileg ilyenkor egy veszélyes hely remegve parancsoltunk neki, mint két árva lélek, akkor egyszerre elkezdett az a hatalmas sötét viharfelhő az erős széllel együtt alábbhagyni és egy íves fordulatot téve kikerült bennünket. Pár pillanat múlva csak azt láttuk, hogy körülöttünk mindenhol esik és sötét felhők vannak, szakad az eső, villámlik, dörög az ég, de ott ahol mi álltunk, ott eloszlottak a felhők.

Ez nagyon nagy bizonyság volt számunkra, nem tartott 1-2 percig az ima, határozottan parancsoltunk és hatalmat vettünk a vihar fellegek felett és az elkerült bennünket.

Ez megint felbátorított, hogy így kell az életükben lévő mindenféle viharok fölött parancsolnunk.

 

2011.július 18.

Vannak hivők, akik a pásztoruk hangját követik, mások a jó Pásztor Jézus hangjára hallgatnak, de a kettő sokszor nem egyezik, emiatt konfliktushelyzetek alakulhatnak ki a gyülekezetekben és a hivők között. Tudnunk kell megkülönböztetni a kettőt, és csakis a Szent Szellem hangjára hallgatni.

 

Tegnap megláttam, hogy kétféleképpen lehet harcolni és képviselni egy dolgot, illetve kétféleképpen lehet konfrontálni:testből és szellemből. Örömmel láttam meg magunknál, hogy az elmúlt időben a testből való konfrontálás mennyire átalakult szellemből valóvá.

De Jézabel szellemének harca és fegyvere a hát mögötti beszéd, és cselekedetek, intézkedések, a pletyka, a rágalmazás, a rossz hírkeltés, a hazugságok terjesztése, az erőszak, a leuralás és diktatúra eszközein át minden fegyvert bevetett már ellenünk, bevonva a szövetségeseit, és elhitetve velük a sok piszkos vádjait.

Hát ezekkel az eszközökkel szemben kell nekünk szellemben konfrontálni.

 

 

2011 szept 13

Azért durva, hogy mennyire valóságos ez a Józsefi út nekünk.

 

Amikor elkezdtünk szellemi harcolni magasabb szinten a fejedelmek ellen, onnantól kezdve

életbevágó volt számunkra minden pillanatban, hogy Isten akaratában legyünk.

Most ha végig nézem ez elmúlt időszakot, akkor azt látom, hogy volt idő, amikor kötélen táncoltunk, félelmetes volt.

Olyan erős jellemformáláson mentünk át, amire most azt mondom, hogy szükségünk volt. Papíron nem lehet megtanulni a megbocsátást, csakúgy hogyha éles helyzetek vannak. Papíron nem lehet megtanulni kezelni az elutasítottságot, és meggyógyulni abból, csak éppen akkor, amikor benne vagy a legnagyobb elutasítottságba.

Csak a gyakorlatban lehet jól megtanulni azt, hogy a kárhoztatást,vádlást, rossz hírkeltést hogy kezeld szellemből. Élesben lehet azt is megtanulni, hogy hallgass és ne beszélj, pedig tudod és tudod és tudod, és tudod, mert Isten megmutatta, hogy „halál van abban a fazékban, nem szabad megenni.”

Soha nem kezdeném elölről, de hogyha valóban Istent akarom szolgálni, és nem a civil életet választom, akkor ezen a tanítványképzési időszakon végig kellett mennünk.

 

Ezer halál volt sokszor minden nap, ezer halállal kellett meghalnunk. Folyton a Gecsemáné kertben éreztem magam:

„ Atyám, ha akarod múljék el tőlem e pohár.”

„Atyám,ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen meg. „

 

Miközben el tudtam volna futni. Sokszor sírhatnékom volt, hogy Istenem, olyan ember prédikál nekem, aki a szentség útjának első osztályában jár, és fájt sokszor az a sok bűn, amit láttam elkövetni a szolgálattevők között és az életükben. Isten megengedte, hogy egészen közelről belássak egyes helyzetekben.

Át kellett menni jó néhány megbotránkozási próbán Saul házában.

„Istenem, ha ez a kereszténység, akkor én ki megyek a világba inkább!”

A vallási varázslással szembeszállni, nagy kihívás. Inkább így fogalmazok: borzasztó!

 

De nem Isten átkának, és a bűneink következményének éltük meg ezeket a nehéz helyzeteket, mert tudtuk mindvégig, hogy Isten akaratában vagyunk, naponta közel voltunk hozzá, vezetett, gyógyított bennünket, szeretett, jelenlétével megajándékozott és legfőképpen beszélt hozzánk.

 

Olyan helyzetek és szituációk voltak, amikor végzetes  lett volna minden emberi elgondolás és ötlet, és minden kiugrási kísérlet, mert a halálunkat jelentette volna. Ezért, amikor a pásztor jött a jó tanácsaival, amit illet volna megfogadni, és aztán Isten nekünk mást mondott, akkor ismét lázadóknak voltunk kikiáltva.

Hajszálon múlott az életünk, kötélen táncoltunk, de életben maradtunk!

Ha eddig szorosan fogtuk Isten kezét,akkor ezután még inkább ezt fogjuk tenni, szorosan fogtuk egymás kezét, a családunk is igen összekovácsolódott ez idő alatt, és a házasságunk is erős és egészséges, jobb, mint 15 éve.