Kedves Látogató!

 

Szeretettel köszöntelek ezen a most elindított blogon, ahol azokat a kijelentéseket, álmokat,látásokat, visszaemlékezéseimet szeretném megosztani, amelyet az elmúlt időben személyes vezetésként kaptam,és a naplómban rögzítettem.

Ezekkel az a célom, hogy mások is megértsék a szolgálatomat, mi vezet éppen abba az irányba, illetve mi alapján hozok, hozunk illetve hoztunk meg bizonyos döntéseket.Hogyan készített fel bennünket az Úr erre a szolgálatra.

Hamarosan jelentkezem.

 Such Ica

 

 

 

A FELKÉSZÍTÉSEM ÚTJÁN

 

Tapasztalatból mondhatom, hogy sem pásztorképző, sem prófétaképző iskola, nem tud felkészíteni bennünket az elhívásunkba, egyedül a Szent Szellem iskolája az, amelyik kiképez, felkészít, megalapoz, megszilárdít bennünket és aztán beállít a megfelelő időben, megfelelő helyen és módon a küldetésünkbe. Az apostoli – prófétai szolgálatnak megvan a különleges felkészítési útja, amelyet végig járt József is, Dávid is, Bemerítő János is, és hát szerény személyem is.

Ebből az útból szeretnék most szemezgetni és bepillantást adni, hogyan éltem meg, milyen vezetéseket kaptam közben, és miről szólt a felkészítés több mint 4 éve. Hiszem, hogy sem apostoli, sem prófétai szolgálatba nem állhat bele senki ilyen Szent Szellem általi felkészítés nélkül. Azok, akik ma apostolnak vagy prófétának vallják magukat, de semmilyen mélyszántáson, Szent Szellem felkészítő munkájában nem vettek részt, azok nem lehetnek Isten igazi szolgálói.

 

Mert az apostolság ismertető jelei ezek:

 

„Mi Krisztus szolgái vagyunk, és Isten ránk bízta titkait — így tekintsen ránk mindenki! Akire pedig rábíztak valamit, attól elvárják, hogy hűséges és megbízható legyen. Maga az Úr fog felettem ítélkezni! Azért ne mondjatok ítéletet senkiről idő előtt.

Úgy gondolom, Isten nekünk, apostoloknak az utolsó helyet adta. Mindenki szeme láttára odaállított bennünket, mint akiket már halálra ítéltek. Benneteket tisztelnek, bennünket pedig lenéznek.

Mindeddig a pillanatig ilyen az életünk: éhezünk és szomjazunk, ruhánk sincs elegendő, sokszor megvernek bennünket, hajléktalanok és hontalanok vagyunk, saját kezünkkel keressük a kenyerünket. Akik átkoznak, azokat megáldjuk, és kitartással tűrjük, ha üldöznek bennünket. Akik rosszat mondanak rólunk, azokról jót mondunk. Mind a mai napig úgy bánnak velünk az emberek, mintha a világ szemetje lennénk, a föld szégyene.”  (I.Kor.4:9)

 

VISSZAEMLÉKEZÉS

2006-ban egy isteni meglátogatásként jött hozzám az Úr szava, amikor megkaptam az elhívásom a „Salamoni templomépítés” igéje alapján. Akkor még nem tudtam, hogy ez az elhívás mivel jár és, hogy ez az apostoli – prófétai szolgálat lesz.

Következő nagy volumenű és erőteljes szava Istennek 2008.november 2.-án volt, amikor az Ezékiel 3:24-25-t kaptam, és ez volt Ezékielnek a következő látomása.

 

„Menj és zárkózz be házadba!....és nem mehetsz közéjük.”

Most visszatekintve látom, hogy mennyire valóságosan megéltem ezt az igét. Isten kivont a gyülekezetekből és végül egy prófétai csoport lett körülöttünk.

Ahogyan Ezékielnek, úgy kellett nekünk is ilyen elrejtőzött helyzetben prófétálni és ítéletet hirdetni a hamis egyházra, a vallásra, a gyülekezetekben levő bálványimádásra, a varázslásra, személyi kultuszra, szellemi paráznaságra. Ezt most láttam meg, hogy Ezékiellel együtt jártuk végig ezt az utat.

Ahogy a próféta látomásban megkapta és látta, hogy milyen bűnök vannak a Jeruzsálemi templomban, a szentélybe és a belső udvarba, úgy Isten nekünk is megmutatta a gyülekezetek állapotát, a hamis istentiszteleteket, a szellemi paráznaságot a vezetők életében és szolgálatában úgy, hogy közben nem voltunk ott egyik gyülekezetben sem. Megengedett meglátnunk helyzeteket, megtapasztaltuk a saját bőrünkön az ott levő varázslást és vallásos bűnöket(Ezékiel 13) a sok-sok rést (Ezékiel 8:7) miközben hirdetnünk kellett az ítéletet.

Ezékiel próféciái az ítéletről, Jeruzsálem tűzben való pusztulásáról, - beteljesedett. Megláttuk mi is 2010-ben, hogy elkezdett az általunk hirdetett ítélet beteljesedni a hamis egyházban. Ezidő alatt Ezékiel folyamatosan kapta a látomásait, ahogyan én is az ítélet hirdetése közben, az elrejtettségben sorban kaptam a Szent Szellemtől jövő üzeneteket. Gyakran már számomra is erős és nehéz volt ez a sok ítélő, leleplező kijelentés.

De minden üzenet egy-egy leleplezése volt a vallásnak, a hamis egyháznak, a szellemi paráznaságnak, amelyből legelőször nekünk kellett megtérnünk. Ezidő alatt a legnagyobb elrejtőzésben, mi magunk is ítélet alatt voltunk.  Ekkor 2009-ben szólt egyszer a Szent Szellem:

A bezárkózás és elrejtőzésünk ideje alatt folyamatos volt a megtérésünk.

 Sokszor hallottam a Szent Szellem szavát, mint Ezékiel:

Emberfia!Prófétálj!...és adta a következő témát és adta a következő látást. Le kellett írnom az egyház bűneit és megvallanom, mint saját  bűnt, le kellett írnom az ország bűneit és megvallanom azokat személyes bűnként.

Megtanított ezidő alatt bennünket Isten a behelyettesítő bűnbánatra egyéni szinten. (Ezékiel 20.18)

Amikor az atyáink bűneiért kellett bocsánatot kérni a generációs bűnökért, majd közösségi szinten is tettük ezt. A legkeményebb szituációk azok voltak, amikor a vezetők és hűtlen pásztorok bűneire kellett ítéletet hirdetni, azokat meglátva leleplezni, majd behelyettesítő bűnbánattal megtérni belőlük, azokból, amelyeket  megláttatott a Szent Szellem velünk. (Ezékiel22:23-tól;34:1-9)

 

Aztán különböző szintű időszakok voltak a prófétai szolgálatomban így az elrejtettségben, az elzárkózásban ez alatt néhány év alatt, amely a felkészítésünk volt.

Az első ilyen időszak a Kiáltó szó korszaka volt, amikor elő kellett hívnom azokat, amelyek nincsenek még meg a gyülekezetekben és a látható világban.

A következő időszak a Behelyettesítő bűnbánat időszaka volt, amikor ezt ismertem fel és mutatta meg az Úr, hogy ezt tegyem. Világosan emlékszem, amikor szólt a Szent Szellem, hogy váltsak.

A következő korszak az Emberfia! Prófétálj! időszak volt, amikor a Szent Szellem életét kellett bele szólítanom helyzetekbe, gyülekezetekbe, szolgálatokba és Krisztus testébe.

Aztán jött a Kormányzó közbenjárás időszaka, amiről szintén lett egy kisebb tanítás, ahogy azt a Szent Szellem nekem megmutatta.

Ezután egy magasabb szintű szellemi harc időszak jött, amikor a Szent Szellem elkezdett tanítani az imádásról, a Prófétai imádásról. Ez egy nagyszerű szellemi szint, amikor a szellemi Sion hegyén prófétai módon imádjuk az Urat és amit ott Ő ad, azt hirdetjük ki. Ebbe már benne van a prófétai dicsőítés, a prófétai harc és a prófétai imádat. Itt a Szent Szellem szolgálata folyik a Sion hegyén.

Sokat beszélnek a Sion hegyéről a vallásban, de MINDENT MEGÉR MEGTAPASZTALNI EZT A SZELLEMI ÁLLAPOTOT ÉS ELJUTNI IDE.

 Amikor szellemben eljutottam a Sion hegyére, akkor ahogy Dávidnak Isten odaadta a Sion hegyén a templomépítés tervrajzát, úgy adta oda nekem is ezt a kulcsot és adta a Salamon Tornáca Missziót, és a küldetésemet elkezdte kibontani. Megmutatta, hogyan fogjuk építeni az Ő házát, vagyis az emberek életét egyénileg, testületileg pedig a gyülekezeteket. Ezután kezdtem el megkapni az apostoli gyülekezetépítésről stratégiákat és látást.

Amikor ennek az igének fényében hirdettem az Isten üzenetét, és mindazt, amit adott a bezárkózás és elrejtőzés ideje alatt, nos sokszor voltak harcaim.

Amikor szellemben voltam és láttam, akkor megerősödve teljes hittel és mély meggyőződéssel szóltam, amivel megterhelt engem az Úr Szelleme. Azonban voltak napok, amikor nem voltam fent az Úr hegyén, hanem lelki síkon mozogtam, ilyenkor a körülmények és a bezárkózás a lelkemnek már sok volt, akkor időnként meginogtam.

Kérdeztem ilyenkor az Urat, hogy meddig még Uram?

Volt, amikor teljes erőmből akartam kitörni ebből a bezárkózásból, kitörni és azt csinálni, amit én szeretnék, valamit, ami a lelkemnek is örömet okoz, tenni azt,amit korábban tettem.  De egy hihetetlen erős ajtó, egy láthatatlan szellemi ajtó ott tartott, mert az Úr zárva tartott számomra minden ajtót, minden kifele vezető ajtót. (mint Noénál a bárkát)

Sem munka, sem vállalkozás, sem szolgálat, csak az, hogy:

” menj ki a völgybe, mert ott akarok beszélni veled…” 

Micsoda visszatartás ez az én korábbi pörgős, intézkedő, tevékeny, mozgalmas életmódomban!

Családi kapcsolatok, szolgálati kapcsolatokra azt mondja Isten, hogy:”menj és zárkózz be házadba, és nem mehetsz közéjük. Csak ha én szólok hozzád, és megnyitom a szádat, akkor mondhatod neki.”

Megértettem:

Igen ez az igazi prófétai szolgálat velejárója, amikor nem magamat adom, nem magamból adok, hanem amikor az „én” és a „test” teljesen halott önmagának, a kívánságainak, a vágyainak, hogy valóban az Úr szája tudjak lenni. Mert sokan tudnak prófétálgatni szentség nélkül, de Isten valódi Szavát közvetíteni erővel és hatalommal, nos ehhez a szentség és a „test” teljes halálba adása kell!

Néha nehéz volt megélni, azonban az Istennel való kapcsolat mindenért kárpótolt, mert sokat voltam a jelenlétében és az mindig felemelő. Olyankor új erőt vettem és tovább tudtam menni.

Mivel a szava folyamatosan szólt hozzám, ezért tudtam, hogy az Ő általa meghatározott helyen vagyok, a környezetem ezt egyáltalán nem így vette és nem így élte meg.

Azonban ezt az utat rendelte számomra az én Uram, ezt  nekem végig kellett járnom.

Megértettem:

Az apostoli – prófétai szolgálatnak és az én elhívásomnak ez volt és ez lesz a célja, hogy előszólítsam Krisztus testét a csontokkal teli völgyből, majd pedig a helyreállítás munkájában vegyek részt. Mert Isten Királyságában prófétai szóra születnek dolgok.

Ezért bármilyen ára is van, engedelmeskedni fogok Istennek és az Ő szavának, hogy mindaddig, amíg használni akar hűséges eszköze legyek ebben az építési munkában.

 

Ezt a visszaemlékezést írtam még 2012 április 17.-én, köszönöm, hogy elolvastad kedves Látogató!

 

„Testvéreim, szeretném, ha tudnátok, hogy az evangélium, amelyet nektek hirdettem, nem emberektől származik, hiszen nem emberek tanítottak rá, vagy adták át, hanem maga Jézus Krisztus jelentette ki nekem.”  Galata 1:11

 

Az alábbi visszaemlékezéseket nem időrendi sorrendben fogom közzéteni.

 

2009.augusztusában ezt álmodtam:

Azt láttam, hogy egy farmer ruha volt rajtam ami egyszerű, derékig gombos volt, és folyton kigombolódott valamelyik gomb. Néztem körbe, hogy ki látja, hogy én gombolkozok közben, de ahogy magamra néztem, nem a fehérneműm látszott ki, hanem egy narancssárga ruha. Elkezdtem szégyellni magam, mit szólnak az emberek, hogy két ruha van rajtam és miközben mentem egyszercsak leesett ez a ruha rólam, de nem láttam, hogy hova, és néztem, hogy milyen gyönyörű ünnepi, csillogós, fényes kosztüm volt rajtam, a kiskabátka narancssárga alapon apró sötétkék és fekete mintás volt, a szoknya mintha egyszínű lett volna. De nem ez a hagyományos szövet kosztüm, hanem romantikus stílusú volt.

Megértettem, hogy ez a narancssárga ruha, ez volt az identitásom ruhája, amint Józsefnek a cifra ruha, ez tulajdonképpen a prófétai elhívásomról szól. Volt egy idő,amikor még nem látszott, amikor még nem ez volt a fő szolgálatom,de szépen fokozatosan kezdett látszani az életemben ez az elhívás, már nem rejtegethettem, elkezdtem beleállni a prófétai szolgálatba.

 

2010.májusában ezt írtam:

A mai napon, azt mondta a Szent Szellem, ahogy a muskátlikat elkezdtem levágni a tőről, és üvegbe tenni, hogy meggyökerezzen, úgy akar Ő is most engem és a szolgálatomat új földbe tenni, hogy új helyen verjen gyökeret, levágva a régi tőről. Beletettem őket vízbe, de elkezdtek volna virágzani, akkor szólt a Szent Szellem, hogy most vágjam le róla a virágokat, mert így nem tudnak gyökeret ereszteni, szép, hogy virágzik itt bent, de így nem lehet őket új földbe tenni, kell hogy nagy gyökerei legyenek !

Nahát! Megtettem ezt a prófétai cselekedetet, de elég rosszul esett és rájöttem, hogy  most tényleg nem annak van az ideje, hogy itt szolgáljak a gyülekezetben, hanem csak növesszem a gyökereimet, bár ezt még nem tudom,hogy pontosan mit is jelent.