„Lázár, jöjj ki!”  

 Miközben az Úrhoz kiáltottam és imádkoztam országunkért, szólt hozzám, és azt mondta, vegyem elő honlapunkról azt az üzenetet, amit kb. 2 éve adott a királyságáról, és annak is a 7. részét és tegyem közzé újra. Előtte pedig hirdessem ki az Ő akaratát az alábbiak szerint.

„ Az Úr előszólítja a Lázárokat sírjaikból. A kövek el vannak gördítve. Leveszi róluk a lepleket, nem lesznek többé elrejtett állapotban, kijönnek a feledés homályából. Leveteti róluk a fáslikat, amit a vallásos szellem embereken keresztül helyezett rájuk és korlátozta őket mozgásukban. Olyan emberek ők, akikről már lemondtak, vagy kivetettek, vagy kilökődtek, de Isten új életet ad nekik.  Ez Isten időzítése azért, hogy nyilvánvalóvá váljon az, hogy ez az Ő dicsőségének megnyilvánulása. Sokan a csodák ellenére kételkedni fognak és el akarják pusztítani a Lázárokat, de Istennek egy különös kegyelme és védelme lesz rajtuk, és minden hamis cselszövést le fog leplezni, amit ellenük terveznek, majd megítéli azokat. Ezek a Lázárok az élet erejében fognak járni, hordozni fogják Isten dicsőségét. Olyanok ők, akiket az Úr nagyon szeret, és különös terve van velük. Ami eddig velük történt, az benne volt az Atya tervében, ami most nyilvánvalóvá válik. „

Ámen.

   2012-08-26

Such Attila

A továbbiakban olvasható a fent említett üzenet:

„Isten királyságának hét alappillére  7. rész

 János 11; 1-44-ig         Lázár feltámasztása.                                         

Hatalom az élet és halál felett.

  Ahhoz, hogy ilyen szintű csodák történjenek a szolgálatunk során, tiszta szívünkből szeretnünk kell az embereket korra, nemre, foglalkozásra, etnikumra, hovatartozásra való tekintet nélkül, legyen az fehér, fekete, sárga vagy vécépucoló, gyárigazgató, ellenség vagy barát.

  Ez a rész az élet és a halál feletti uralmat ill. uralkodást mutatja be, úgy hogy közben Jézusnak nem kellett erőlködnie, izzadnia, vagy edzést tartania ahhoz, hogy sikerüljön neki. Egyszerűen csak az Atyától kapott királyi hatalmat gyakorolta.

  Jézus a feltámadás erejével, kenetével szolgál Lázár felé, pedig ez vele és mással sem történt még meg eddig, mégis a kenet már rajta volt, egyértelmű jelet adva arról, hogy kicsoda valójában.

  A vallásos világ ennek ellenére továbbra is elutasította, ez a nyilvánvaló jel sem tudta meggyőzni őket.

  Jézus itt is tudatában volt mindennek / 11; 4 /, és újra kinyilatkoztatta magát, mint Fiút.

  Érdekes, hogy szerette Máriát, Mártát, a közbenjárókat és Lázárt a „halálos” /mint tudjuk csak aludt/ beteget. Ismerte, nagyon szerette őket.

  Mégis nem emberként cselekedett és nem pánikszerűen, kéklámpa szirénával közelítette meg a helyszínt, hanem a hír hallatára két napig ott maradt tanítványaival azon a helyen ahol tartózkodott addig is / 11; 6 /.

  Emberi értelemmel elbírálva megmagyarázhatatlan, és megvethető cselekedet lehetne, hisz nem az tartotta vissza, hogy éppen másik 3117 halottat kell sorrendben 57 helyszínen feltámasztania.

  Nem az a szabály tartotta vissza, mint egy orvost a kórházban, hogy a bejelentés és a sürgőségi sorrend szerint kell ellátnia a rászoruló betegeket.

  Jézus már előre tudta, mit, mikor és hogyan kell tennie, hogy lássanak, tanuljanak és higgyenek az emberek és a tanítványok, hogyha rájuk kerül a sor, „Ugyanazokat a cselekedeteket és még nagyobbakat annál” tegyenek.

  Így elindultak a Mester utasítására Júdeába / jelentése: hálaadás, áldott, magasztalt, dicséret, magasztalás, bizonyságtevő /, tehát Isten jelenlétébe.

  A tanítványok bizalmatlanok voltak mesterük ezen döntése miatt és rögtön a demokratikus formát választva, vitatni kezdték, hisz előtte ott meg akarták kövezni, de Ő ismét kijelenti magáról, hogy Ő a világ világossága, és mindenkinek a világosságban kell járnia / 11; 9-10 /.

  A továbbiakban a 11; 11-15-ig levő részben, Jézus, indulásukkor már szellemben látta és elmondta, hogy Lázár „elaludt” de „felébresztem” / meghalt de feltámasztom /.

  Az igében nyíltan le van írva az, hogy hitünk érdekében történik minden így, ezért cselekedett eddig így, és még magyarázatot is ad azért, hogy később már ne essünk abba a hibába, mint a tanítványok.

  Itt megszólalt a hitetlenkedő szellem, a Tamás  lelkületű / tanítvány /, akit Ikernek neveznek / 11; 16 /. Kettős szellemű volt, a hit és a hitetlenkedés viaskodott benne. Ő volt, aki kételkedett Jézus feltámadásában is. Ugyanezt a hibát követte el akkor is / hiszem, ha látom keresztények / Pedig ha nem hiszed, soha nem fogod meglátni ezeket, legyen az bármi, kicsi vagy nagy, mert a szellemi hit aktiválja mindezeket.

  Ez a vallásos hitetlen szellem, ami megakadályozza Isten dicsőségének kiáradását.

  A hitünket nem az értelmünk, hanem a szellemünk fogja aktiválni, működtetni a Szent Szellem által. A mi szellemünk a termőföld, és ha hagyjuk, hogy a Szent Szellem bele legyen vetve, valóságos életet élhetünk Isten királyságában örökre. Elkezd működni, felépülni a királyság az életünkben és a szolgálatunkban.

  Meg kell látnunk, hogy sosem maga felé szolgált; mindig emberek és tanítványok felé, önzetlenül.

  Két alapvető szempont, alapelv / mindenkire vonatkozó /, miközben minden emberi szükséglete be volt töltve szolgálata során, Ő folyamatosan emberek / a szükségben lévők /, és a tanítványok / ”Tegyetek mindenkit tanítványokká” / felé szolgált. Nem azt olvassuk, hogy a 30 év alatt összekuporgatott pénzéből finanszírozta a 3 és fél évig tartó földi szolgálatát. Sőt az igazi tanítványokkal sem így történt, akik követték ez alatt az idő alatt, bárhová ment.

  Kérdés, akarsz-e tanítvány lenni, azzá válni, és akarsz-e a királyságban élni és szolgálni, a kettő csak együtt működik.

  Sokan azt mondják, hogy hiszünk, de alapvető igéket nem töltenek be életük során. Hiába látunk, ha nem követjük a látásunkat, csak beszélünk róla, és így hiteltelenné válhatunk mások számára is.

  A hit nem ott kezdődik, hogy vallásos hagyományok szerint, hetente vagy évente egyszer elmegyünk istentiszteletre, vagy szentmisére, és ott több, kevesebb sikerrel próbáljuk jól érezni magunkat, és csak a kérni és kapni kategóriában futunk.

  Az év 365 napjában Istenbe vetett hitünk szerint /szellem által való hitről beszélek /, és az ige szerinti életet kell élnünk. Ha csak az ige szerint élünk értelemből, csak a törvényt töltjük be, de a királyság / kormányzás, uralkodás / nem tud felszabadulni az életünkben, s majd a szolgálatunkban. A mi feltámadt szellemünkkel / a Szent Szellem által feltámadt / tudunk belépni Isten Királyságába.

  Visszatérve tehát Jézus szellemben látott mindent / a benne lévő szellem által /, működött nála a királyság, tudta követni az Atyával kötött megállapodást, így tudta Lázárt feltámasztani, a királyság benne volt.

  Jézus érkezésekor Lázár már 4. napja  halott volt / az emberek, a hitetlenek, és vakok szerint /, és volt egy igaz közbenjáró, Márta, aki hitte, hogy a láthatók ellenére bármi megtörténhet / 11; 21 /, bármikor. Jézus itt is a hitre reagálva tudott cselekedni, amit először ki is hirdetett előtte.

  Márta itt még nem szellemben hitte, mert nem látta a valóságos kairosz időt Lázár feltámadására, de meghallotta a Messiás beszédét / 11; 25 /, és hitre, szellemi hitre jutott és Mesternek nevezi.

  Jézus, Mária és az érkezők sírására „megrendül lelkében”, emberi érzés, együttérzés töltötte el, de szellemében „háborgott” hitetlenségük felett.  Nem engedve, alámenve az emberi reagálásnak, hozzáállásnak, elkezdett hitlépéseket tenni; kérdezett / tájékozódott /, és elindult.

  Jézus könnyekre fakadt, amit a zsidók együttérzésnek tituláltak. Valójában az Atya előtt esedezett Lázárért. Itt még közbenjárt mindaddig, míg szólnia, parancsolnia nem kellett.

  A vallásos tömeg tulajdonképpen közbenjárás helyett a vádaskodásaival próbálta befolyásolni szolgálata során.

„ …nem tudta volna megtenni, hogy  ez ne haljon meg?”

  Sokan esünk ebbe a hibába, hogy mások beszédei alá megyünk, megrendülünk hitben, és nem tudjuk befejezni, amit elkezdtünk. Láthatjuk, hogy a vallásos szellem egy ilyen rövid igeszakaszon belül leírtakban is, hány alkalommal próbálja a Szent Szellem munkáját megkérdőjelezni.

  Lázár még a barlangban, a sötétségben, a sírban a föld szintje alatt volt, innen kellett előhívnia, szellemben le kellett mennie Jézusnak, megragadni a szellemét és felhozni a felszínre, a világosságra. Ezt a hitével, kenetével és a benne lévő élő szellemével meg is tudta valósítani, mielőtt az láthatóvá vált.

  Ezt követően szólt, hogy gördítsék el a követ a sírról, hogy mindez láthatóvá és valóságossá váljon.

  Jó, ha megvizsgáljuk, hogy mik ezek a kövek, amik akadályozzák, hogy láthatóvá váljon Isten dicsősége a mi életünkben és szolgálatunkban. Ne kezdjünk el hitetlenkedni és a láthatókra tekinteni, amikor Isten már elgördítette ezeket, a köveket 2012 évvel ezelőtt. Csak keresni / megtérés alapja /, meglátni és elgördíteni kell azokat, hogy felfakadjon a mennyei forrás. Lázár is feltámadhatott minden látható ellenére.

  Ha közvetlen a kapcsolatunk Jézussal, meghalljuk a hangját és elhisszük az Ő már leírt valóságos beszédeit /„ha hiszel, meglátod”/.

  Egyszerű lehet a dolgunk, hisz minden le van írva, a szánkba van rágva, el van vetve a szellemünkbe. Tartsuk nyitva a a szellemi kapunkat Isten igazsága előtt és az megszabadít.

  Jézus feltekintet az Atyára, és hálát adott, tehát már kérte, hitte, tudta, megkapta és elfogadta. Nem a saját dicsőségét kereste, vagy firtatta, „Te küldtél engem”, / 11; 42 /.

  Hitét nem titkolta, határozottan kiáltott; „Lázár jöjj ki”. Itt már parancsolt, nem közbenjárói imával szolgált hosszasan, hanem kihirdette az Atya akaratát a rajta lévő kenettel.

  Lázár az Ő parancsára kijött a sírból, azokkal a pólyákkal / „halotti leplek” /,, arcán kendővel takartan / elvakítottan /, amit, ezt megelőzően a hitetlen vallásos szellem, emberek közreműködésével ráborított a kövekkel együtt, és a  mélybe, sírkamrába, a sötétségbe, feledés homályába helyezte.

  Jézus itt határozott utasítást ad ezeknek a szellemiségeknek, / a benne lévő királyi hatalommal /, „oldjátok fel, és hagyjátok elmenni”, és az embereken keresztül valósítja meg. Azokon keresztül teszi, akik kivitelezték / az emberek /, azok fordíthatják vissza, és semmisíthetik meg a helytelen cselekedeteiket, döntéseiket, vagy akiket az Úr erre elhív az Ő vezetésével, a Tőle kapott hatalommal, parancsaira, ott és akkor, amikor Ő mondja.

  Márk 16; 17-18. : „Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek a kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.”.

  És halottakat támasztanak fel, mert Isten királyságában minden lehetséges.

Ez Isten királyságában a legmagasabb színtű szolgálat gyakorlása, bemutatása, de minden az első szinten az új bór vételénél kezdődik, és alapvető feltétele, hogy a többi szintre léphessünk.

  Ez az élet továbbadásáról, az újraélesztésről, az építésről szól, Isten dicsőségéra Jézus Krisztus nevében.”