Szentségben járni!

2012. 08. 18-án egy álmot kaptam az Úrtól. Egy nagy füves területet láttam, ahol meleg száraz idő volt. Sok fiatal és középkorú embert láttam, akik vártak egy ünnepélyes alkalomra. Tudtam, hogy keresztény esküvő helyszínén, keresztény emberek sokaságát látom. A területet egy keskeny út szelte át. Az út mentén egy fiatal férfi, sötét öltönyben várt a menyasszonyára, mert esküvő előkészületei voltak. Többen mellé álltak sorban azok közül, akik elkísérték erre az alkalomra és együtt várták a menyasszonyt.

 A csendes várakozás közben láttam amint több fiatal fiú és lány kézen fogva, áthalad a területet átszelő keskeny úton / kb. 15-25 évesek voltak/. Amikor keresztbe áthaladtak az úton sok fiatal pár miközben fogták egymás kezét szó szerint fenékre esett, elcsúsztak, látszólag érthetetlen okból.

 Az úton menyasszonyára várakozó fiú mellett volt egy hosszú asztal, amire közben az ő segítői érméket gyűjtöttek kisebb egységes kupacokba, és tudtam, hogy az esküvő elkezdéséig folyik a gyűjtés. Azt is tudtam, hogy ha össze tudják szedni a rendelkezésre álló idő alatt, ez egy ház árát kitevő, a fiatal pár elindulását fedező áldásos összeg lesz. 7 /teljesség/ halmot kellett gyűjteni összesen Azt láttam, hogy a számlálást és az összeg kiteljesedését egy fiatal lány is felügyelte.

 Érzem hogy a fiatal férfiak mellé kell állnom, hogy támogassam őket a várakozás és előkészületek ideje alatt.

 Közben, ahogy oda-oda tekintgettem a keskeny úton keresztben áthaladó fiatal párokra, megdöbbenve láttam, hogy egyre többen a fenekükre estek. Feltűnt, hogy esés közben nem engedték el egymás kezét és hétköznapi ruhában voltak, az arcukon nem láttam ijedtséget. Aggodalommal kérdeztem az Urat, akinek a tekintete végig követte az eseményeket, hogy magyarázza meg, mi történik ezekkel a fiatalokkal, mi az elesésük oka?

 Az Úr válasza ez volt:

„ Menj és mond el ezeknek az embereknek intelmeimet!

Ezek azok az emberek, akik arra törekszenek, hogy megtalálják azt, akivel leélik majd az életüket.

 Vannak, akik szentségben és tisztaságban várják, hogy beteljen ez az idő, annak teljessége. Ők gyűjtik be az én áldásaimat a menyegzőjükre, és betöltöm minden szükségüket az Én gazdagságom szerint.

 De vannak, akik csak érintik az én utamat és a világ szokásait követve, folyton elesnek és nincsenek tisztában cselekedeteik súlyával. Ők nem lesznek képesek enni az Én asztalomról, elveszítik látásukat, ha meg nem térnek parázna cselekedeteikből és gondolataikból.  A bőség asztalához vezető utat nem elég csak néha átszelni, botladozva, elesve. Az Én kérésem az hogy egyenesen járjanak rajta. Én várok rájuk és megelégítem őket.”

 Megdöbbentem az Úr szavain, és imádkozom fiainkért és lányainkért, hogy a világ, és a test kísértései ellenére kapjanak erre világosságot, kijelentést az Úrtól és erőt az úton a szentségben járáshoz, aminek nem marad el az áldása. Az én Uram az utóbbi időben megtanított arra, hogyha Ő szól, azt komolyan kell vennünk.

2012. augusztus 20.

Such Attila